Arany Érdemkereszt díj átadása

Arany Érdemkereszt díj átadása

Az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk alkalmából kapott magas rangú állami kitüntetést a Somogy Megyei Szeretet Szociális Otthon igazgatója. Szőke Józsefet a díjról és hivatásáról kérdeztük.

Remek csapattal dolgozom, s úgy érzem, tudnak azon a fordulatszámon pörögni, mint amilyenen én. Autós nyelven szólva azt szoktam mondani kollégáimnak: én hatezren pörgök, de elég, ha ti csak négy, négy és félezres fordulatszámot vesztek fel. Akkor én már nagyon boldog vagyok. – Szőke József, a berzencei Szeretet Szociális Otthon közelmúltban kitüntetett igazgatója mondta ezt, amikor arról faggattam, milyen munkatársi gárdával dolgozik. Tudja, a Magyar Arany Érdemkeresztben a kollégák és az intézmény elismerése is benne van. Az intézményvezető negyven éve dolgozik a közért, s jelenleg is azon munkálkodik, hogy a társadalom ismerje meg a sérült, beteg, idős emberekben rejlő tehetséget, tenni akarást és bölcsességet.
– Úgy vélem, az embert nem azért tüntetik ki, mert becsülettel, a legjobb tudása szerint teszi a dolgát – hiszen ezért megkapja a fizetését –, hanem talán azért, mert valamit jól, netán az elvártnál magasabb színvonalon, mások számára is követendő módon csinál. Örülök, hogy mindezt észrevette a munkáltatóm, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltsége, s Tóth László Norbert igazgató felterjesztett az elismerésre – summázott a hatvanesztendős intézményvezető, sokak Józsi bácsija, aki hisz abban, hogy a tiszta, őszinte, egyszerű kommunikáció ajtókat és szíveket nyithat meg. – Értéknek tekintem az érdek nélküli szeretetet. A másik ember feltétel nélküli elfogadását, legyen az szegény vagy gazdag, ép, vagy sérült, fehér vagy színes bőrű. Intézményünk a nevében is hordozza missziónkat. Szeretetet, megbecsülést és az otthon melegét nyújtjuk azoknak, akik nagycsaládunkat választották további életük helyszínéül.
– Csaknem húsz éve tevékenykedik a szociális otthonban. Honnan ered az érdeklődés a szociális ellátórendszer iránt?
– Alaptermészetemből adódik, talán családi vonás is, hiszen én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely több generációs családban nőtt fel. A mi generációnk még tanúja-szemlélője volt, miként kell 70-80-90 éveseket családban gondozni. Fiatal korom óta olyan munkahelyeken dolgoztam, ahol az emberekkel való foglalkozás, segítés mindennapos volt. Negyven éve, 1978-ban kerültem a közszolgálati pályára; előtte esztergályosként dolgoztam, de már ifjúsági klubot vezettem Berzencén. Mindig közösségi cél motivált, s ez talán most, ennyi idősen is érződik rajtam.
– Berzencén az országban az elsők között tértek át egy új típusú szociális ellátási formára,
– Az úgynevezett támogatott lakhatásra, amely a munkatársaimat is próbára tette. Mindvégig nagyon fontos volt, hogy őszintén beszéljünk arról, ami bennünket is foglalkoztat, elbizonytalanít vagy félelemmel tölt el, hiszen új formában, a megszokottól eltérő módon folyik majd az élet. Ha nekem voltak félelmeim, azokat is megosztottam a munkatársaimmal, de nem hagytam, hogy a szkepszis uralkodjon el, ha nekem meggyőződésemmé vált, hogy helyes az az út, amire ráléptünk. A lakókat valóban sokkal egyszerűbb volt felkészíteni, mint a munkatársaimat. Egyébként akadt olyan kolléga is, aki elköszönt. Azok viszont, akik maradtak, visszaigazolták: a fenntartó jól és előrelátóan döntött, amikor belevágott e projektbe.
– Mit tapasztal, hogy érzik magukat az otthonlakók ezekben a modern családi házakban?
– Újra emberek lettek, újra megérik, hogy helyi polgárokká váltak a szó legszorosabb értelmében. Azok az emberek, akik korábban a kastélyudvaron leszegett fejjel sétáltak éveken át, most felegyenesedve, büszkén járkálnak a falu utcáin. A korábbi bezártság-érzet rövid idő alatt bámulatosan sokat oldódott. Szépen felöltözve, megborotválkozva járnak-kelnek a „kinti” emberek között, akik elfogadták őket. Ez mindannyiunknak felemelő élmény.
– Ehhez elengedhetetlen volt a helyi lakóközösség pozitív hozzáállása, partnersége…
– Így van; nagyon tudatos, részletekbe menő, helyi inklúziós tevékenységre volt szükség. A mi kastélykapunk ugyan mindig kitárva állt; a nyitott kapu elve szerint működtünk, és korábban is kijártak a lakóink a faluba, amíg évtizedeken át a kastélyban laktak.
– A szolgáltató központ sokakat visszavezetett a munka világába. Mit készítenek az ellátottak?
– Negyvenhét ellátottunk dolgozik itt egy külső foglalkoztató, a Védett Műhely Kft. jóvoltából. Most éppen a Nagyatádi Cérnagyárnak dobozokat ragasztanak, de irodaszereket is készítenek, csomagolnak. S közben, hogy dolgozhatnak, kivirulnak. Újra lett értelme a napjaiknak. Pontosan ugyanazt az életet élik, mint egy átlagember, s a megmaradt keresetükkel önmaguk rendelkeznek.
– Ha jó tündér lenne, olyan, aki képes varázsolni is, mit varázsolna a berzencei otthonba, illetve a telephelyekre?
– Zöld jelzést a terveinkre. Az az álmon, hogy folytatódjék a kiváltás a telephelyeinken is, s e folyamatot nyugdíjazásomig végig tudjam követni, felügyelni. Másfél éves munka fekszik már a projektben, örülnék, ha mielőbb eldőlne, szabad utat kapunk-e.

Lőrincz Sándor

Címkék: Legfrisebb hírek